MÉDIAJOGFIGYELŐ

Figyeljük a médiajogot - és megvan róla a véleményünk. Ahol figyeljük: http://mediajogfigyelo.hu. Mindenhol máshol a véleményünk olvasható. Elsősorban itt.

Friss topikok

  • Médiajogfigyelő: Köszönöm szépen a szakszerű magyarázatot - kb. hasonló színvonalat vártam volna hírként az MTVA sa... (2013.04.04. 18:20) Nagyanyáink sem fogják látni
  • Médiajogfigyelő: höhh,ez nem semmi! (2013.03.19. 15:24) Papcsákolunk, papcsákolunk?
  • Médiajogfigyelő: Szerintem nem csak a lóláb, az egész ló kilóg. A probléma az, hogy nem példa nélküli az eset. Maga... (2012.09.29. 20:41) Furcsa lebegő érzés
  • vAfotóriporter: @Médiajogfigyelő: az, hogy te nem találtál rajta még nem jelenti azt, hogy más nem lehet szemfüles... (2012.09.24. 23:16) Az MTI (is) elbaltázta
  • Médiajogfigyelő: Egyelőre még a július 5-i, pályázatból kizáró döntést sem tette fel a Médiatanács, nemhogy most a ... (2012.07.19. 11:06) Alaki

Linkblog

A médiatörvény módosítása miatt aggódni nem kell félnetek...

2012.05.21. 16:31 Médiajogfigyelő

Érdeklődve olvastam ma a Médiatanács blogbejegyzését, mely megnyugtató szavakkal csitítja a médiatörvény folyamatban lévő módosítása illetve valójában az ahhoz benyújtott és időközben elfogadott módosítások ügyében aggódókat.

Kérdezném én először is, hogy kormány- illetve képviselői javaslat esetén miért a függetlennek mondott Médiatanács magyarázza a bizonyítványt, de nem kérdem. Reagálásuk csak megerősíti azt a gyanút, hogy a módosításokat benyújtó, médiajogászi múlttal érintőlegesen sem gyanúsítható képviselők (Szabó Csaba, Menczer Erzsébet) nem maguktól világosodtak meg, ceruzájukat (billentyűzetüket) nagy eséllyel a Médiatanács egy a témához náluk sokkal jobban értő hatóság apparátusa fogta (billegette).
 
Nem is bonyolódnék a Médiatanáccsal parttalan vitába, rájuk hagyom, értelmezzék úgy a szöveget, ahogyan legjobb tudásuk/szándékuk szerint értelmezhetőnek vélik. Tulajdonképpen még örülök is, hogy így értelmezik.
 
Mindössze egy tárgyi tévedésre hívnám fel a figyelmet.
 
A blogbejegyzés azt állítja, hogy „Az „új”, hatósági szerződéstől való félelem azért is furcsa, mivel a jogintézmény kezdetektől fogva szerepel a médiatörvényben. … Az új szerződésforma miatt aggódókat az a tény is megnyugtathatja, hogy a jogszabály kifejezetten rögzíti, hogy az újonnan megkötött hatósági szerződés nem tartalmazhat a médiaszolgáltató számára kedvezőtlenebb feltételeket, mint a korábbi műsorszolgáltatási szerződés.”
 
A hatályos Mttv. 207.§ (2) és (3) bekezdése valóban kifejezetten rögzít garanciális rendelkezéseket arra nézve, hogy a műsorszolgáltatási szerződés helyébe lépő hatósági szerződés illetve ennek elmaradása esetén a hatóság döntése szerinti feltételek nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a korábbi műsorszolgáltatási szerződés.
 
Ezt azonban akár már múlt időben is mondhatjuk. Időközben ugyanis az Országgyűlés elfogadta Menczer Erzsébet T/7022/27. sz. módosító javaslatát[1], melynek megfelelően ezek a rendelkezések kikerülnek a médiatörvény szövegéből.
 
Ha tehát most csütörtökön a mai helyzetnek - és az elfogadott módosításokat magában foglaló T/7022/37. sz. egységes javaslat 29.§ (19) és (20) bekezdésének - megfelelő formájában fogadja el az Országgyűlés a médiatörvényt módosító törvényjavaslatot, az azzal is jár, hogy a törvényből kikerülnek a Médiatanács által mindenki megnyugtatására idézett garanciális elemek. Amikor a Médiatanács műsorszolgáltatási szerződés helyett hatósági szerződést köt a jövőben, tetszése szerint a korábbi műsorszolgáltatási szerződéshez képest kedvezőbb vagy akár kedvezőtlenebb feltételekkel is jogosult ezt megtenni. És ha ebbe az érintett Klubrádió vagy televízió nem akarna belemenni – a Médiatanács erőfölényből olyan hatósági határozatot hoz, amilyent éppen jónak lát.
 
Annyira azért nem nyugodtam meg.
 


[1] A hivatkozott módosítások egységes javaslat szerinti szövege és mellette az Mttv. hatályos szövege, amelynek helyébe került, az itt található anyagban olvasható.
 

 

Szólj hozzá!

Címkék: szerződés blogja elemek médiatörvény hatósági garanciális médiatanács műsorszolgáltatási módosítása

Anomália örök

2012.05.17. 15:53 Médiajogfigyelő

Egyszer már próbáltam pedzegetni, hogy miként hozott az új médiatörvény örökös tisztséget a Médiatanács elnökének és tagjainak. A médiatörvény ezen sajátos megoldása az ombudsmannak is szemet szúrt a minap, és az Alkotmánybírósághoz fordult a vonatkozó szabályok megsemmisítését indítványozva.

Az egy hete benyújtott, a médiatörvények módosítását célzó törvényjavaslathoz benyújtott számos módosító javaslat egyike úgy tűnt, mintha megszívlelné a kritikákat, és végre megnyugtató módon rendezné az ügyet.

Hát – nem. Nagyon nem.
 
Menczer Erzsébetnek a feltehetően az érintett más tollából származó 28. sorszámú kapcsolódó módosító javaslata – mely szerepel a Kormány által támogatott javaslatok között, május 18-án ezért valószínűleg igennel szavaznak rá a kormánypárti képviselők – csak részben orvosolná a médiatanácsi elnökválasztás anomáliáit.
 
Nem változtatna ugyanis azon a rendelkezésen, hogy a mindenkori miniszterelnök a 9 éves ciklusa lejárta után kinevezhetne ugyan új elnököt a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) élére, de ha ezt az új hatósági elnököt (aki továbbra is egyedüli jelöltként indulhat csak) nem választják meg a Médiatanács elnökének, akkor a korábbi médiatanácsi elnök egyidejűleg ugyancsak lejáró tisztsége nem szűnne meg, hanem mindaddig tartana, amíg nem sikerül helyette új médiatanácsi elnököt választani.
Sőt, bevezetne a javaslat egy olyan kisegítő szabályt is, hogy ha 30 napon belül a miniszterelnök által kinevezett új NMHH elnököt nem választják meg a Médiatanács elnökének, akkor a megbízatása (mármint a kinevezett NMHH elnök megbízatása) megszűnik.
Ez hétköznapi nyelvre lefordítva annyit jelentene, hogy ha 2019-ben az akkori kormánypártok nem biztosítanának a szavazáshoz kétharmados többséget, és a miniszterelnök valaki mást szeretne látni – megbízatása kilenc évének lejárta után – Szalai Annamária helyett hatósági elnökként az NMHH élén, ezt csak ideig-óráig tartóan tehetné meg. A parlamenti egyharmad könnyedén megakadályozhatná továbbra is a hatósági elnök médiatanácsi elnökké választását, megszüntetve ezzel egyben hatósági elnöki megbízatását is, egyidejűleg hivatalban tartva Szalai Annamáriát a Médiatanács örökös elnökeként.
Hiába módosítaná a kapcsolódó módosító javaslat egyes részeiben a Szabó Máté által kifogásolt ominózus Mttv. 216.§ (8) bekezdését illetve más kapcsolódó szabályokat, az ördögi kört nem törné meg, sőt, belevonná abba új anomáliaként a teljes média- és hírközlési területért felelős hatóság elnöke kinevezésének-megbízatása megszűnésének meddő köreit is.
Szerintem az ombudsman nem egészen erre a megoldásra gondolt, amikor indítványát megírta.
Update: a módosító javaslatot az Országgyűlés 2012. május 18-án 283 "igen" szavazattal 49 "nem" ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Szólj hozzá!

Címkék: szabó máté szalai annamária menczer erzsébet nmhh médiatanács mttv t/7022

A Klubrádiót sóval behinteni nem kell félnetek

2012.05.15. 14:15 Médiajogfigyelő

 Múlt csütörtökön nyújtotta be a Kormány a médiaszolgáltatásokkal és a sajtótermékekkel összefüggő egyes törvények módosítására irányuló T/7022. sz. törvényjavaslatot. A módosításokat az Alkotmánybíróság 165/2011. (XII. 20.) AB határozata tette szükségessé, amely az Smtv. egyes rendelkezéseit a kihirdetését követő naptól kezdődő illetve 2012. május 31-i hatállyal megsemmisítette. A törvényjavaslat alapvetően az újságírói forrásvédelem, a médiatörvények sajtótermékekre kiterjedő hatálya valamint a Média- és Hírközlési Biztosra vonatkozó szabályok témakörét érinti.

Az Országgyűlés tegnap kezdte meg a törvényjavaslat általános vitáját, mára már a részletes vita is lezárult.

Tegnap éjjel – több más javaslat között – nyújtotta be Szabó Csaba fideszes képviselő, Hollókő polgármestere a 18. sorszámot viselő módosító javaslatát.
 
Ez a javaslat – amely nem mellesleg tökéletesen ellentétes az Országgyűlés Házszabályával, amely szerint módosító javaslat nem terjedhet ki az eredetileg módosítandó törvény olyan rendelkezésére, amelyet eddig nem érintettek – az Mttv-t többek között egy vadonatúj paragrafussal egészítené ki. Ez a paragrafus egészen pontosan azt célozza, hogy a Klubrádió csak kereskedelmi rádióként – annak megfelelő médiaszolgáltatási díj mellett – kezdhesse meg működését azon a frekvencián, amelyet még az ORTT ítélt meg számára ingyenes frekvenciaként.
 
Jó javaslat, okos javaslat, visszamenőleges hatályú javaslat. Céljának megfelel: alkalmas arra, hogy a Klubrádiót gazdaságilag lehetetlen helyzetbe hozza. A végső cél – lerombolás, sóval behintés – még kicsit várat magára, de az irány jó.
 
A magam részéről nem hallgatom a Klubrádiót. Ugyanakkor nem igényelném azt sem, hogy törvényes eljárásban elnyert frekvenciáját elvegyék vagy ne adják oda neki, azt sem, hogy gazdaságilag ellehetetlenítsék, és egyáltalán: hogy a hatalom foglalkozzon létével vagy nem létével.
 
Ezt Szabó Csaba – aki feltehetően maga sem tartozik a rádió rajongói táborába – nem így gondolja. Valószínűnek tartom mégis, hogy Szabó Csaba, aki tudomásom szerint eddig a médiajog területén maradandót nem alkotott, nem magától kezdett akcióba. Azt hiszem, ő megbízásból hekkeli meg a magyar jogrendet.
 
A megbízó talán már a sót is megvette.
 
Update:
 
Még el sem simultak a 18. sz. módosító javaslat keltette hullámok, máris felbukkant a következő „médiajogász”: Menczer Erzsébet, akinek nagy gonddal előkészített T/7022/27. sz. kapcsolódó módosító javaslata azt állítja, hogy Szabó Csaba nem pontosan nevezte meg módosítójában a médiatörvény egyes szakaszait (sőt, volt ahol nem létező pontra hivatkozott).
 
Ami a Klubrádiót illeti, Menczer Erzsébet eltekintene a direkt beszántástól. Az indokolásban ugyanakkor meglebegteti, hogy ha meg is kötötték volna anno a műsorszolgáltatási szerződést (amit jogellenesen nem kötöttek meg), azt 2011. júliusáig át kellett volna alakítani hatósági szerződéssé. Ez sajnos nem történt meg, a határidő pedig jogvesztő...
 
Agyonütni, az is jó.
 
Update 2:
 
Szabó Csaba május 15-én délután visszavonta a módosító javaslatát, Menczeré maradt állva. Úgy izgulok, hogy mi lesz a következő részben...
 
Update 3:

A Menczer-féle módosító javaslatot az Országgyűlés 2012. május 18-án 285 "igen" szavazattal 48 "nem" ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

7 komment

Címkék: csaba erzsébet klubrádió szabó javaslat médiatörvény módosító menczer

Zártláncú mentelmi jog

2012.04.19. 17:13 Médiajogfigyelő

 A napokban elfogadott, az Országgyűlésről szóló, eddig még ki nem hirdetett törvény meglehetősen érdekes helyzetet teremt a parlamenti ülések közvetítésével kapcsolatban.

Ez a törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegtájékoztatásról szóló 2011. évi CLXXXV. törvény (Mttv) szabályai közül átemeli a parlamenti ülések kizárólagos zártláncú televíziós közvetítését előíró szabályokat, egyben ki is egészíti azokat további rendelkezésekkel.
Mint ahogyan arra korábban már a TASZ is rámutatott, az országgyűlési ülések kizárólagos zártláncú közvetítése következtében gyengül a média ellenőrzési lehetősége az állam felett, s mivel az Országgyűlés tevékenységéről csak korlátozottan közvetít információt a nyilvánosság felé, a zártláncú közvetítés erodálja az állam demokratikus működését.
A helyzet azonban még ennél is súlyosabb. Nincs ugyanis semmiféle törvényi garancia arra, hogy a kizárólagos közvetítő pártatlanul, kiegyensúlyozottan, pontosan és tényszerűen tájékoztasson, holott ezek a követelmények egy monopolhelyzetben lévő tájékoztató számára alapvetőek lennének.
Ne tévesszen meg minket az, hogy az Országgyűlésről szóló törvény hasonló tartalmi, sőt – eléggé meglepő módon – képi szakmai (!) követelményeket is megfogalmaz az ülést közvetítő számára. Ezek a következők, szó szerint idézve:
„Az Országgyűlés ülése és az országgyűlési bizottsági ülések képi közvetítésének célja a nézők pártatlan, kiegyensúlyozott, pontos és tényszerű tájékoztatása az Országgyűlés tevékenységéről. A televíziós közvetítés az Országgyűlés tevékenységével összhangban a tényleges történésekre és az országgyűlési munkára – így különösen az ülést vezető elnökre, a mindenkori felszólalóra, a szavazási eredmények bemutatására, az ülésterem egészére, illetve az ülésteremben zajló egyéb eseményekre – irányul. A képszerkesztés objektívan és tárgyilagosan igazodik az ülés menetéhez.”
Ez a szöveg ugyanis legjobb esetben is csak jámbor óhaj marad. A zártláncú és kizárólagos közvetítőnek ugyanis nem kell számolnia retorziókkal a fenti előírások megsértése esetére.
Nincs ugyanis olyan szerv, amely ezeket számon kérhetné rajta.
A házelnök legfeljebb csak tréfás kedvű online újságírókkal szemben járhatna el, de az új szabályok értelmében velük szemben is kizárólag csak akkor, ha nem az általa kijelölt helyen veszik fel a videójukat. Nincs a házelnöknek hatásköre – megjegyzem, nagyon helyesen – a zártláncú televíziós közvetítővel szemben eljárni.
Ugyanakkor azonban a médiarendszer megfelelő működését, a sajtószabadság érvényesülésének ellenőrzését és biztosítását ellátni hivatott Médiatanács sem járhat el a zártláncú közvetítővel szemben az Országgyűlésről szóló törvényben írt követelmények megszegése miatt. Az Országgyűlésről szóló törvény ugyanis az Mttv. 203.§ 39. pontja szerint nem minősül médiaigazgatásra vonatkozó szabálynak, a Médiatanácsnak pedig csak ilyen szabály megsértése esetén van hatásköre. Nincs is értelme hozzá fordulni panasszal, ha valaki esetleg pártosnak látná a közvetítést.
A parlamenti zártláncú televíziós közvetítő tehát lényegében mentelmi jogot élvez a törvényi előírások alól. A mentelmi joga erősebb, mint a képviselőké: azt még csak fel sem lehet függeszteni.
Nem is merek belegondolni abba a zárt lánc(olat)ba, amely mindezt lehetővé teszi a mai Magyarországon.

8 komment

Címkék: közvetítés országgyűlés televíziós parlamenti zártláncú mttv

(Meg)halasztó hatály

2012.04.04. 13:48 Médiajogfigyelő

A Kovács-Haraszti vita során merült fel vitatott kérdésként, hogy van-e halasztó hatálya a Médiatanács szankciót (bírságot) kiszabó határozata elleni jogorvoslatnak. Kovács úr szerint van, Haraszti úr szerint nincs. Most akkor van vagy nincs?

A kérdés – és ezt az unorthodox megoldást könnyű szívvel ajánlom mindenkinek, aki jogszabályok tartalmát vitatja – könnyedén eldönthető a médiatörvény megfelelő paragrafusa elolvasásával (163.§ (3) bekezdés).
De talán ne jogászkodjunk ennyire. Egyszerű guglizás eredményeként máris előttünk áll egy szankciót alkalmazó médiatanácsi határozat mása. A határozat rendelkező részének utolsó bekezdése a következő – egyébként az Mttv. előbb említett szabályának megfelelő – tájékoztatást tartalmazza:
 
„E határozat ellen fellebbezésnek nincs helye. A határozat felülvizsgálata a határozat közlésétől számított 30 napon belül a Fővárosi Törvényszékhez címzett, a Médiatanácshoz (1088 Budapest, Reviczky u. 5.) három példányban benyújtott keresetlevéllel kérhető. A keresetlevél benyújtásának e határozat végrehajtására halasztó hatálya nincs, a keresetlevélben a keresettel támadott határozat végrehajtásának felfüggesztése a bíróságtól kérhető. A keresetet a bíróság a beérkezést követő naptól számított 30 napon belül tárgyalás tartása nélkül bírálja el, a keresetlevélben tárgyalás tartása kérhető.”
 
A fenti határozat csak egy első figyelmeztetés: ismételt jogsértés esetén ezt követően jöhet a bírság, akár 200 millió forintos összegig terjedően. Bírság alkalmazása esetén a fentivel teljesen megegyező feltételekkel lehet a bíróságtól jogorvoslatot kérni.
Láthatjuk tehát a szankciót kiszabó határozatból, hogy valóban nincs halasztó hatálya a jogorvoslatnak a végrehajtásra, Haraszti úr jól tudja. Halasztó hatályú jogorvoslatról akkor beszélhetnénk, ha a döntés végrehajtására csak a jogorvoslatok lezárulta után kerülhetne csak sor. Nem ez a helyzet a médiatörvény szerint. A bíróság persze – ha úgy gondolja – külön kérelemre felfüggesztheti eljárása során a médiahatósági határozat végrehajtását, de erre egyrészt nem köteles, másrészt nincs előírt határideje a döntésének. Különösen tárgyalás tartásának kérése esetén bizonytalan, hogy meddig tart az ügy bírósági szakasza, és ezalatt elvileg bármikor hozhat a bíró végrehajtást felfüggesztő végzést. Ám ha nem siet vele, lehet, hogy már késő: a kár megtörtént.
A médiaszolgáltató egyébként többféleképpen is rosszul járhat. Ha magától befizeti a nagy összegű (esetleg tíz-százmilliós) bírságot, vagy azt rapid módon végrehajtják rajta (pl. inkasszóval leemelik számlájáról), nagyon könnyen ellehetetlenül a működése. Mire kiderül a bírósági eljárásban, hogy talán nem is volt jogos vele szemben a bírság kiszabása, már késő: tönkrement, de legalábbis súlyos veszteségei keletkeztek.
Az is lehetséges azonban, hogy a médiaszolgáltató nem tud, vagy az igaza tudatában nem is akar fizetni. Bírósághoz fordul ezért, de – mint tudjuk – keresetének nincs a végrehajtásra nézve halasztó hatálya. Nem lehet rajtam úgyse végrehajtani, hiszen nincs miből – gondolja –, vagy arra számít, hogy mire a végrehajtó intézkedne, a bíróság már a javára döntött.
Ám a médiahatóságnak nem is kell babrálnia a végrehajtóval, anélkül is padlóra küldheti a médiaszolgáltatót, ha úgy akarja.
Egy másik szabály szerint ugyanis (Mttv. 189.§ (2) bekezdés) ha a médiaszolgáltató akár a legcsekélyebb összegű bírságot sem fizeti be a megadott határidőre, a Médiatanács határozatával a műsorát közvetítő műsorterjesztőt kötelezheti a médiaszolgáltatás terjesztésének legfeljebb 15 napig tartó felfüggesztésére. Ha a műsorterjesztő ennek a felhívásnak nem tesz eleget, maga is 3 millió forintig terjedő pénzbírsággal büntethető.
Ezen határozat ellen persze a műsorterjesztő is fordulhat bírósághoz, sajnos azonban az ő keresetének sincs halasztó hatálya a végrehajtásra …
Ennyi.
Láthatjuk tehát, hogy a halasztó hatálynak életbevágó jelentősége lenne médiaszolgáltatók és –terjesztők számára. A médiatörvény szerinti, nem halasztó hatályú „jogorvoslat” ugyanis nem tudja betölteni szerepét: nem képes arra, hogy egy esetleges téves hatósági döntés megsemmisítő következményeit kivédje vagy orvosolja. Sőt, ezt nem is ambicionálja.
Újabb szép példa arra, hogy a médiahatóság nem üres fegyverrel fenyeget: meg van az töltve rendesen.

Szólj hozzá!

Címkék: bírság médiatörvény hatály médiatanács halasztó

Így cáfolunk mi

2012.01.17. 23:33 Médiajogfigyelő

A Médiatanács időről időre megszólal, gúnyos megjegyzéseket tesz, dörgedelmesen cáfol. Pedig talán jobb lenne, ha súlyosan hallgatna.

Most éppen az Amnesty Internationalt fikázza, finoman utalva rá, hogy vagy nem tud olvasni, vagy nem érti, amit olvas.

"Értelmezhetetlen Nicolas Beger azon állítása, mely szerint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság bizonyos szereplőket öt évre kizárhatna a frekvenciákra való pályázásból, amennyiben a műsorszórással és a frekvenciaengedélyezéssel kapcsolatos kötelezettségeik súlyos megsértését állapítja meg. "Ilyen rendelkezés egész egyszerűen nem található a magyar médiatörvény szövegében" - tartalmazza az NMHH mai közleménye.

Hát akkor segítenék az értelmezésben.

A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (Mttv, médiatörvény) 55.§ (1) bekezdés c) pontja így szól:

"55. § (1) A pályázati eljárásban az a vállalkozás vehet részt
c) amellyel szemben a korábbi - öt évnél nem régebben lezárult - pályázati eljárás alapján vállalt műsorszolgáltatási vagy hatósági szerződésen alapuló kötelezettségének súlyos megszegését jogerős közigazgatási határozat nem állapította meg, illetve amelynek a műsorszolgáltatási vagy a hatósági szerződése felmondásra nem került,"

Mit is jelent ez a pont? Nem vehet részt a pályázatban (ki van zárva a pályázásból) az a vállalkozás, amelynél közigazgatási határozat (ilyen határozatot a Médiatanács hozhat csak) a műsorszolgáltatási vagy szerződéses kötelezettsége (előbbi a médiatörvényben, utóbbi a hatósági szerződésben van, és mindegyik médiaigazgatási szabálynak számít az Mttv. 203.§ 39. pontja alapján) súlyos megszegését állapította meg. Eddig tehát az AI állítása stimmel.

Elismerem, hogy az öt éves időtartamra nézve kicsit jobban el kell gondolkodni a szövegen. Mennyi idő az, és honnan számít ez az idő, amennyire kizárják szerencsétlen súlyos szabályszegőt? Azt írja az 55.§ (1) bekezdés c) pontja: "korábbi - öt évnél nem régebben lezárult - pályázati eljárás alapján vállalt... kötelezettségének súlyos megszegését...".  Ez praktikusan annyit jelent, hogy ha a pályázati vállalás és a súlyos szabályszegés között öt évnél több telt el, akkor semmi gond, pályázhat az illető. Na de ha öt évnél kevesebb - akkor jaj neki, nem indulhat. Ki van zárva szegény a pályázásból.

Nem állítom, hogy az AI a médiatörvény valamennyi hasonló finomságát kibontotta levelében, de a lényeget illetően nem tévedett akkor, amikor öt éves kizárási lehetőséget említett.

A törvényben persze ennél több lehetőség is van.

Az inkriminált szabály egész pontosan azt jelenti, hogy ha az első öt évet súlyos kötelezettségszegés nélkül megúsztad, akkor utána bármit csinálhatsz, súlyosan és ismételten súlyosan is megszegheted a szabályokat, annak már nincs hatása a pályázatra, indulhatsz a frekvenciáért. Ha ellenben az első öt évben akár csak egy ilyen súlyos kötelezettségszegésed is volt, SOHA TÖBBÉ nem kaphatsz frekvenciát.

A probléma tehát sokkal súlyosabb, mint amit az AI felvetett.

Ja, egyébként nem tudom, mondtam-e már, hogy a médiatörvény egyáltalán nem határozza meg, mi is számít súlyos szabályszegésnek.... Azt majd a Médiatanács, amely a pályázati részvétel ügyében is határoz, adott esetben eldönti.

Szép, jogállamhoz illő megoldás. Érdemes volt rá a Médiatanácsnak felhívni a figyelmet.

 

Szólj hozzá!

Címkék: pályázat amnesty frekvencia kizárás international médiatanács

Frekvencia, kis hibával

2011.10.03. 09:18 Médiajogfigyelő

A Médiatanács újabb rádiós frekvenciákat hirdetett meg. Az MTI híre nevesíti is az egyiket: a Roxy rádió frekvenciáját. Szemérmesen hallgat azonban arról, hogy egy másik, az általa csak „92,9 MHz-es”, vagy „több mint másfél milliós lakosú vételkörzetű” jelzőkkel illetett frekvencia a Klubrádióhoz köthető. Így kemény másfél másodpercbe is beletelik a frekvencia beazonosítása, viszont eggyel kevesebbszer íródik le a Klubrádió megnevezés.

Nagyobb gond az, hogy nemcsak az MTI titkolózó, hanem a Médiatanács is.
 
Ennek a frekvenciának, a 92,9-esnek ugyanis van egy icipici hibája. Ez azonban egyáltalán nem derül ki a pályázati kiírásból.
 
Ezt az ominózus frekvenciát ugyanis a Klubrádió 2010-ben a két választási forduló között már elnyerte egy pályázaton, igaz, még az ORTT-től. A pályázati eredményt azonban a Médiatanács az ORTT jogutódjaként tavaly decemberben megsemmisítette.
 
A Klubrádió nem nyugodott bele a döntésbe, és pert indított ellene. Ez a per jelenleg is folyamatban van. A perben a Klubrádió ideiglenes intézkedésként kérte a frekvencia újrapályáztatástól eltiltását, ebben a kérdésben azonban még nem született döntés a bíróságon.
 
A 92,9 MHz-es frekvencia tehát per alatt van.
 
A Médiatanács mindezek tudatában mégis úgy hirdette meg a pályázatot, hogy nem hívta fel a majdani pályázók figyelmét erre a frekvenciát terhelő „kis” hibára.
 
Ha a Klubrádió a pert megnyerné, neki volna joga sugározni a frekvencián. Ha közben valaki más nyerné el a pályázatot, abban a tudatban, hogy egy tehermentes frekvenciáért indult versenybe, újabb pereknek kellene tisztázni, hogy ki is az igazi jogosult. Mivel ketten nem férnek el egy frekin, egyikük nyilván hoppon maradna, és joggal fordulhatna a Médiatanács ellen kártérítésért. A Médiatanácsnak mindenképpen fizetnie kellene: vagy a régi, vagy az új pályázónak.
 
Lehet, hogy a Médiatanácsnak megéri fizetni a mi pénzünkből, csak hogy jó darabig ne jusson el ezen a frekvencián másfél millió hallgatóhoz a Klubrádió, de egyáltalán nem biztos, hogy az adófizetők is így gondolják ezt.

 

1 komment

Címkék: per pályázat klubrádió 9 frekvencia 92 médiatanács

Üzleti titok+ÁFA

2011.09.23. 10:33 Médiajogfigyelő

Nagy az én bizalmam a hatóságokban. Nem kivétel ez alól a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság sem. Bizonyos vagyok benne, hogy az NMHH mindig a törvényeknek megfelelően, harag és részrehajlás nélkül, az egyenlő elbánás elvének betartásával cselekszik.

 Mégis, néha arra gondolok, hogy lehetne egy kicsit kevésbé titkolózó.
 
Elhiszem én azt, hogy amikor nyilvántartásba vesz egy lineáris televíziót, úgy állapítja meg a médiaszolgáltatási díjat, hogy az arányos legyen a médiaszolgáltatás vételkörzetének nagyságával, tekintetbe véve ugyanakkor „az adott terület lakossági vásárlóerejének mutatóját és a médiaszolgáltatók vételkörzet, médiaszolgáltatás fajta, terjesztési mód vagy más jelentős szempont alapján elkülöníthető csoportjai által elért piaci részesedését” is, ahogyan az a médiatörvényben elő vagyon írva.
 
De azért bujkál bennem a kisördög. Honnan tudhatom, hogy két, ránézésre hasonló paraméterekkel bíró televízió médiaszolgáltatási díja nagyjából azonos-e? Az egyes határozatokban megállapított médiaszolgáltatási díjak egymáshoz hogyan aránylanak? Mindegyiknél ugyanúgy vették-e figyelembe a figyelembe venni valókat, vagy voltak esetleg magasabb szempontok is? Egyáltalán – mennyi az annyi?
 
Megnéztem néhány hatósági határozatot, de nem lettem okosabb. Azt mindenesetre meg tudtam állapítani, hogy nemcsak én bízom a hivatalban, hanem a hivatal is bízik a hozzá fordulóban. Bemondásra fogadja el a nyilvántartásba vételhez az előfizetők számát, és más relevánsnak tűnő adatokat.
 
Megtudhattam ezért azt is, hogy a III. kerületben pl. 30.063, Nagydorogon 400, Szerencsen 1300 előfizetővel számolnak, egy a parlamenti munka közvetítését felvállaló televízió viszont egészen pontosan 42 266 főnyi nézőt jelentett be.
 
Minden akkurátusan bele van írva a határozatokba. Kivéve azt, hogy az érintettek mennyi médiaszolgáltatási díjat kötelesek fizetni a nyilvántartásba vételért. Nem tudhattam meg, hogy a kevésbé ambíciózus, 400 főt remélő nagydorogi televízióhoz képest az ennek százszorosát célba vevő Parlament TV arányosan több díjat fizet-e, vagy ha nem, mi lehet ennek az oka.
 
A médiaszolgáltatási díj rovatban ugyanis mindegyik határozatban egységesen ez áll: Üzleti titok+ÁFA.
 
Mi meg találgathatunk. És akkor ehhez vegyük még hozzá, hogy az adótörvényekről szállongó hírek szerint már az ÁFA mértékében sem lehetünk biztosak….

 

2 komment

Címkék: média és díj üzleti titok nemzeti hatóság vétel hírközlési nyilvántartásba médiaszolgáltatási

Én írok levelet

2011.08.07. 18:34 Médiajogfigyelő

 – Ki az a Szalai Annamária?– kérdezte fáradtan Thomas O. Melia, de ez részéről költői kérdés volt, hiszen nagyon jól tudta rá a választ. Az amerikai külügyi helyettes államtitkár ugyanis – cseppet sem meglepően – eléggé tájékozott a magyar médiarendszer szereplőit illetően.

– De miért is írt nekem levelet a magyar médiaszabályozásról? – ez már valódi kérdés volt. Tény, hogy korábban kellemetlen szavakkal illette a magyar médiatörvényt a képviselőház külügyi bizottsága előtt, de erre reagálást legfeljebb az arra legilletékesebb, törvényhozásért felelős magyar szervektől várhatott volna. A visszhang – ha nem is a legszokványosabb formában – már meg is érkezett Mr. Deutsch-tól, és ennél többre nem is számított.
 
– Interesting … – tűnődött, a médiahatóság elnökének levelét olvasva, s mert nem csak az USA külügyi tisztségviselők, de mi magunk is ismerjük az illemet, nem gondoljuk tovább, hogy ez a jelző angolszász vidéken mit takar. Mindenesetre megkérte munkatársait, hogy szerezzék be a levél eredeti magyar szövegét, mert arra már keserves tapasztalatok tanították meg, hogy jelentős eltérések lehetnek a fordításban. Arra azonban ő sem számított, hogy a szabatosan lefordított levél valóságtartalmát is kétségbe kell vonnia.
 
– Nézzetek utána még egyszer, és fordítsátok le megint a nyavalyás médiatörvényeiket! Az nem lehet, hogy ő maga sem tudja, milyen rendeleteket hozhat! – fakadt ki, de a titkára, aki már réges-régen utánanézett még kétszer, és eleve a lefordított legújabb módosításokkal vetette össze a levelet, szomorúan ingatta a fejét. Nincs tévedés, már megint egy egzotikus ország szokásos sztorija.
 
– Belefáradtam én már ebbe – motyogta Melia, de azért kötelességtudóan nekiállt, hogy megválaszolja a levelet, ügyelve arra, hogy diplomatikusan fogalmazzon, habár tudta, hogy azt úgysem értik meg a célországban. Vagy csak nem akarják megérteni.
 
A fenti "képzelt riport" előzményeihez tartozik, hogy Thomas O. Melia, az USA Külügyminisztériumának emberi jogi kérdésekkel is foglalkozó helyettes államtitkára július 26-án az amerikai képviselőház európai és eurázsiai ügyekkel foglalkozó albizottsága előtt aggodalmát fejezte ki többek között amiatt, hogy a magyar kormányzat a médiafelügyeleti hatóság tagjait a kormánypártok jelöltjeivel cserélte fel. Ennél is nyugtalanítóbbnak nevezte, hogy a testületet rendeletalkotási joggal ruházták fel, valamint azzal a joggal, hogy súlyos – 950 000 dollárig terjedő pénzbírságokat szabhat ki. Az eset Deutsch Tamás fideszes EU képviselő ominózus Twitter-bejegyzése ("Ki a fasz az a Thomas Melia? Minek kell naponta adnunk a szarnak egy pofont?" ) kapcsán nagy sajtónyilvánosságot kapott.
 
A Médiatanács 2011. augusztus 7-i közleménye szerint Szalai Annamária levelet írt Thomas O. Melianak, melyben többek között „rámutat arra, hogy Magyarországon a hatóság elnöke az új médiatörvény felhatalmazása alapján valóban alkothat rendeleteket, de ezek csak a hírközlési ágazat működését érintik. Azaz a hatóság elnökének semmiféle olyan tárgykörben nincs rendeletalkotási joga, amellyel a média szabad működését korlátozhatná.”
 
Thomas O. Melia tévedett, amikor azt mondta, hogy a médiahatóság (azaz a Médiatanács) jogosult rendeletalkotásra. Nem, rendeletalkotásra nem a Médiatanács, hanem egyedül Szalai Annamária, az NMHH miniszterelnök által kinevezett elnöke jogosult. Szalai Annamária viszont abban téved, hogy kizárólag a „hírközlési ágazat működése terén” hozhatna rendeleteket.
 
Az augusztus 3–án hatályba lépett médiatörvény-módosítások kibővítették a médiahatóság elnökének rendeletalkotási jogát, mely addig is tartalmazott felhatalmazást rendelet kiadására a média és tömegkommunikációt érintően. Az elnöknek ez a joga valóban nem jelenti a média szabad működésének adminisztratív korlátját – „mindössze” a piszkos anyagiakkal határolhatja be a részt vevők lehetőségeit, mely piszkos anyagiak akár a versenyből is kizárhatják a nem kívánatos szereplőket. Ilyenek a hatóság elnöke által szabadon megállapított frekvencia-díjak, és egyéb – nem csak a rádióval és televízióval, hanem pl. a nyomtatott és internetes sajtóval kapcsolatos – eljárási díjak, a pályázati határidők megállapítása, és a digitális átállást ösztönző-gátoló anyagi forráselosztás, azaz mindazok a szabályok, amelyek lehetővé teszik, hogy a médiahatóság elnöke rendeleti úton (is) befolyásolja a teljes magyar médiapiac működését.  
 
És emiatt előbb-utóbb már nem csak Mr. Melia-nak, hanem azoknak is aggódniuk kellene, akiket ez közvetlenül érint.
 
A médiahatóság elnökének rendeletalkotási joga a média és tömegkommunikáció területén, amelyet említésre méltónak sem tart:
 
(Mttv. 206.§)
 
- a rádiós és televíziós frekvenciadíj mértékének meghatározása,
 

- a műsorszám kategóriába sorolásával és a közlemények besorolásával kapcsolatos hatósági eljárás igazgatási szolgáltatási díjának meghatározása,

- a Hatóság és a Médiatanács eljárásainak díjai megfizetésének módja és feltételei, valamint a díjak mértéke és a díjképzés szabályai meghatározása,

 
(Dtv. 53.§)
- a digitális rádió- és televízió-médiaszolgáltatások vételére alkalmas készülékek együttműködő képessége érdekében szükséges intézkedések részletes szabályainak meghatározása,
 
- a digitális átállás forrásainak részletes felhasználási szabályainak kidolgozása (az államháztartásért felelős miniszter véleményezését követően)
 
- az analóg földfelszíni műsorterjesztés célját szolgáló frekvenciahasználat díjából a digitális átállás forrásaként felhasználható mérték meghatározása (az államháztartásért felelős miniszter véleményezését követően)
 
- az analóg földfelszíni műsorterjesztés célját szolgáló frekvenciahasználat díjából a digitális átállás forrásaként felhasználható mérték meghatározása (az államháztartásért felelős miniszter véleményezését követően)
 
- az analóg földfelszíni műsorterjesztés célját szolgáló frekvenciahasználat díjából a digitális átállás forrásaként felhasználható mérték meghatározása (az államháztartásért felelős miniszter véleményezését követően)
 
- a közszolgálati médiaszolgáltatások analóg műsorszórásának leállítására vonatkozó részletes szabályok kidolgozása
 
- az analóg és digitális televíziós vételre alkalmas vevőkészülékek forgalomba hozatala műszaki feltételeinek és digitális műsorok vételére való alkalmasságának, az alkalmasság megjelölésének részletes szabályainak meghatározása
 
- a digitális vevődekóderek állami támogatására vonatkozó szabályok kidolgozása (az államháztartásért felelős miniszter véleményezését követően), a közszolgálati médiaszolgáltatások digitális vételének biztosítása érdekében.

 

Szólj hozzá!

Címkék: levél thomas szalai annamária o. rendeletalkotás melia

Székházüzleti titkok

2011.08.01. 16:38 Médiajogfigyelő

Kicsit megkésettnek tűnik egy májusi határozaton augusztus elsején elmerengeni – mit csináljak, egyrészt most került a kezembe, másrészt éppen a napokban lett aktuális.

 
2011. május 18-án a szokásos egyhangú szavazással határozatot hozott a Médiatanács, amelyben jóváhagyást adott a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) egy titokzatos kötelezettségvállalásához. A határozatból nem derül ki, hogy mekkora volumenű a kötelezettségvállalás, de még annak a célja sem. Sőt, a végére gondos kezek odaírták, hogy „a határozat indokolása üzleti titkokat tartalmaz”.
 
Mi lehetett ez a titokzatos kötelezettségvállalás? A határozat hivatkozik a médiatörvény 136.§ (10) bekezdésére. Eszerint az „Alap pénzügyi forrásainak és nyilvántartásaiban szereplő eszközeinek a támogatáspolitikában, illetve éves tervben nem szereplő felhasználásához, illetve az ezek terhére történő, a támogatáspolitikában, illetve éves tervben nem szereplő kötelezettségvállaláshoz” a Médiatanács előzetes jóváhagyása szükséges. Nyilván valami teljesen váratlan és tervezhetetlen dologról lehetett szó, gondolnánk.
 
Amihez ez a kötelezettségvállalás kellett, az sem váratlannak, sem tervezhetetlennek nem nevezhető – régóta köztudott volt, hogy az új kormányzat valamit kezdeni akar a dologgal.
 
A Médiatanács május 18-i ülésének jegyzőkönyvéből – amely tartalmát tekintve legfeljebb emlékeztetőnek minősülhet csak – kiderül ugyanis, hogy a titokzatos határozat, azaz a kötelezettségvállalás az MTV Zrt. székházára vonatkozott. A jegyzőkönyv szerint a 7. napirendi pont tárgyalása során a székházzal kapcsolatban többen „kérdéseket fogalmaztak meg, illetve ismertették álláspontjukat annak bérleti szerződésével kapcsolatban.” Ennyi, slusz.
 
Július 28-án adott aztán hírt az MTI arról, hogy „Az MTVA megvásárolhatja a Kunigunda úti gyártóbázist”, ami alatt persze nemcsak a gyártóbázis, hanem a teljes székház is értendő. A szóvivői tájékoztató szerint vételi jog (opció) kikötésére került sor.
 
Azt én már most nem is forszíroznám, hogy egy hatósági döntés indokolása miként képezhet üzleti titkot. Azt sem, hogy a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap hogyan lényegült át elkülönült pénzalapból gazdálkodó szervezetté (a legújabb médiatörvény-módosítás szerint immár jogilag is). Azt sem firtatom, hogy mik a tervei az Alapnak a megszerzendő ingatlannal, egymaga gyárt-e ott műsorokat (igen), vagy néha odaengedi azért a Magyar Televíziót is (nem, talán).
 
Nem gondolom azonban, hogy a szerződés a hatályos törvények alapján üzleti titkot képezne (hát persze, hogy nem*). Ezért aztán volna néhány kérdésem:
  1. Mennyibe került magának a vételi jognak a kikötése?
  2. Mennyi időre kötötték ki az opciót?
  3. Az opciós szerződés szerint mekkora vételáron és milyen feltételekkel jogosult az MTVA megvenni a székházat és gyártóbázist?
  4. Mikor hozza nyilvánosságra a Médiatanács vagy az Alap azokat a közérdekű adatokat, amelyekből az adófizetők is megtudhatják, mire költik el a pénzüket?

 

*Ptk. 81.§ (3) Nem minősül üzleti titoknak az állami és a helyi önkormányzati költségvetés, illetve az európai közösségi támogatás felhasználásával, költségvetést érintő juttatással, kedvezménnyel, az állami és önkormányzati vagyon kezelésével, birtoklásával, használatával, hasznosításával, az azzal való rendelkezéssel, annak megterhelésével, az ilyen vagyont érintő bármilyen jog megszerzésével kapcsolatos adat, valamint az az adat, amelynek megismerését vagy nyilvánosságra hozatalát külön törvény közérdekből elrendeli.

 

 

 

Szólj hozzá!

Örökös tagság

2011.07.21. 14:44 Médiajogfigyelő

Nagy visszhangot váltott ki a legutóbbi médiatörvény-módosítás egyik gyöngyszeme, a Médiatanács tagjainak „kártalanítása”.

Az új szabályok szerint ugyanis a megbízatásuk megszűnésével egyidejűleg egy évi nettó jövedelmüknek megfelelő „kártalanítást” kapnak kézhez a Médiatanács tagjai és elnöke – utóbbi duplán, mert a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság elnökeként is jár neki a pénz. Mindezt ráadásul adómentesen kapják, tehát ezekre az összegekre nem vonatkozik a „pofátlan” végkielégítésekre kivetett 98%-os különadó.
 
Azt hittétek, ugye, hogy ezért a pénzért nekik legalább kilenc évig be kell tölteniük a posztjukat? ami nyilván emberpróbáló feladat, talán meg is érdemlik érte azt a kis pluszpénzt.
 
Nem-nem-nem, rosszul tudtátok. Ez az összeg akkor is jár nekik, ha akár egy hét múlva tisztségükről lemondanak, ha holnapután felmentik vagy kizárják őket (mert pl. szabadságvesztésre ítéli őket a bíróság, összeférhetetlen tevékenységet folytatnak, cselekvőképességet érintő gondnokság alá kerülnek, vagy egy fél évig lustaságból be sem járnak). Ezek mind megbízatás megszűnési okok ugyanis.
 
De tegyük fel, hogy senki nem lesz összeférhetetlen, nem is csukják le, nem is bolondul meg és kilenc évig rendesen bejár a munkahelyére. Megint csak azt gondolnánk, hogy kilenc év cenzorkodás médiaszabályok feletti őrködés elteltével aztán a dolgok – és a médiatörvény –  rendje szerint végre lejár a megbízatásuk.
 
Az a hírem van, hogy nagy valószínűséggel nem jár le itt senkinek a megbízatása kilenc év múlva.
 
A nagy irigykedésben közpénzek miatti aggodalmunkban ugyanis fel sem tűnt, hogy másutt is változott egy icipicit a médiatörvény.
 
Kiegészült egy új (8) bekezdéssel az Mttv. 216.§-a. Ez a bekezdés kimondja, hogy ha a megbízatása a kilenc éves ciklus lejártával szűnik meg, a hatóság elnöke, valamint a Médiatanács elnöke és tagjai „megbízatása megszűnése időpontjának az újonnan megválasztott elnök és tagok megbízatásának kezdetét kell tekinteni”. Ez azt jelenti, hogy hiába telt el kilenc év, amíg nem sikerül kétharmaddal új Médiatanácsot választani, nem jár le a régi megbízatása.
 
Abban az esetben, ha a kilenc év elteltével a jelenlegi kormánypártoknak az Országgyűlésben az egyharmadnál akár csak eggyel is több képviselője lesz, a többiek teljes konszenzusuk esetén sem képesek új Médiatanácsot választani. Ez eddig is így volt. Ami újdonság, hogy a jelenlegi kormánypártok – ha addig egyharmad alá nem fogynak – nemcsak hogy megakadályozhatják az új Médiatanács megválasztását, de mindezt abban a biztos tudatban tehetik, hogy az általuk jelölt tagok örökös tagként életük végéig szolgálják megbízóikat a médiarendszer felügyeletének szent ügyét.
 
Ne irigyeljük hát szegényektől ezt a kis pénzt – talán sose kapják kézhez. Kivéve, ha lecsukják őket, vagy megbolondulnak…
 
(Ez így persze egy kicsit eléggé durván hangzik, de tényleg belekerült a médiatörvénybe, hogy amelyik Médiatanács tagnak szabadságvesztés kiszabása vagy cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezés miatt szűnik meg a megbízatása, jogosult a kártalanításra, ahogyan az is, akit azért mentenek fel, mert neki felróható okból több mint hat hónapon át nem tett eleget feladatainak.)
 

 

Szólj hozzá!

Ejnye-bejnye, vagy mégis inkább kizárjalak?

2011.07.19. 12:20 Médiajogfigyelő

 

Hozd ki fiam, az ellenőrződet! írásbeli figyelmeztetést kapsz. Ez csak olyan kis ejnye-bejnye, nincs is komolyabb jelentősége. Spongyát rá. Attól te még törvénytisztelő rádió/televízió vagy, csak egy picit félrecsúszott a potmétered. Éppen csak hogy szóltam, legközelebb jobban vigyázz, oszt annyi. Egy kis figyelmeztetés nem a világ, attól még vígan megújítható a műsorszolgáltatási engedélyed, tudod jól, hogy a médiatörvény szerint ez nem kizáró ok.
 
Kivéve, ha meggondolom magam… egészen nyugodt azért ne legyél. Jöhet még olyan világ, amikor a politika  szakértelem mondja tollba a kétharmados törvényeket. A papír türelmes, nyugodtan beleírható most már, hogy akit egyszer az ORTT írásban figyelmeztetett, annak a frekvencia-engedélyét nem újíthatja meg a Médiatanács. Akkor is, ha a figyelmeztetés kilenc évvel ezelőtt történt, és azóta jó voltál. Sajnos ez így van…. vagyis mostantól így lesz. Nem érdekes, hogy korábban ez nem volt kizáró ok, hiszen éppen most zártam ki a törvényben, érted??? vagyis kizártalak, hehehe…. ezt jól megszívtad, öcsi/hugi.
 
Ha jó leszel és szépen kérsz, vagy elég gazdag és adakozó leszel, talán a legközelebbi törvénymódosításkor kihúzlak a listámról…
 
Előzmény:
A régi médiatörvény csak akkor zárta ki a műsorszolgáltatási jogosultság megújítását, ha a jogosult a szerződést ismételten vagy súlyosan megszegte. Nem volt kizáró ok, ha korábban kisebb súlyú szerződésszegés miatt írásbeli figyelmeztetést kapott. A januártól hatályos új médiatörvény sem tiltotta a megújítást ilyen esetekben. Ezt a törvényt az Országgyűlés a múlt héten módosította. Az új rendelkezések szerint a jövőben nem újítható meg a médiaszolgáltatási jogosultság, ha a szerződés megszegése miatt a jogosult a rádiós szerződése hét, televíziós szerződése tízéves fennállása alatt bármikor a régi, ma már nem is hatályos médiatörvény alapján akárcsak egyszer is írásbeli figyelmeztetésben részesült.

 

Szólj hozzá!

Alap Rádió, Budapest! Híreket mondunk....

2011.07.11. 14:42 Médiajogfigyelő

 

Már nem kell sokat várni: hamarosan akár így is bejelentkezhet az új közszolgálati rádió. Továbbá egy közszolgálati Alap-tévé is elindulhat. Ez egyúttal teljesen feleslegessé is teszi a Magyar Rádiót valamint az MTV és a Duna Tv két-két csatornáját. Nem is értem, minek a sok cicó: miért is nem az sugározza az adást, aki a műsorokat is készíti? A három részvénytársaság már csak három üres kagylóhéj: benne remeterákként a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) bújik meg, birtokolva a közmédia vagyonát, dolgozóit, jogait. Még kicsit díszítgeti a kagyló tetejét, mozgás illúzióját keltő anemónákat tapaszt rá, de előbb-utóbb úgyis kiderül, mi bújik meg a héjban. Akkor már inkább öntsünk tiszta vizet az anemónák közé, sallerosan mondva: elő a farbával!
 
A farba prezentálása maga is persze kicsit remeterákosan sikerült: egy hírközlési törvényt módosító törvényjavaslatnak a médiatörvényt módosító részébe bújtatta el az előterjesztő az új szöveget. Ma délután ezt a módosítást a Parlament meg is szavazza (tanultunk valószínűségszámítást).
 
A módosítás szerint ezentúl nem a médiatörvény mondja meg, hogy Kossuth vagy Petőfi, Mtv vagy Duna. Hanem maga a Médiatanács, amely a közszolgálati médiaszolgáltatás teljes rendszerét jogosult lesz meghatározni. Igaz, előtte konzultálnia kell a MTVA vezérigazgatójával (könnyen megtalálja, egyszemélyben Szalai Annamária nevezte ki, állapította meg a díjazását és ő az, aki szabadságra is elengedi), kemény meccs lesz, már látom.
 
A ma elfogadásra kerülő új szabályok szerint a Médiatanács ugyanis „évente felülvizsgálhatja a közszolgálati médiaszolgáltatások rendszerét, és dönthet arról, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatók számára fenntartja-e addigi médiaszolgáltatásaikat vagy megváltoztatja azok rendszerét.”  (Mttv.98.§ új (8) bekezdése)
 
Olyan nincs, hogy csak döngicsélés van és zümmögés, méhecske meg sehol, mondhatjuk Micimackó után szabadon. Egy ilyen szabályt nem azért illesztenek bele a törvénybe, hogy aztán ne változtassák meg a közszolgálati médiaszolgáltatások rendszerét. A rendszer tehát felül lesz vizsgálva, arról döntve lesz, ergo az eddigi médiaszolgáltatások nem lesznek tovább fenntartva.
 
Marad egyedüli szereplőként az Alap, amely – szintén a mai változtatásnak köszönhetően – addigra már gazdálkodó szervezetnek fog minősülni (szép karrier egy elkülönített pénzalaptól), s mint ilyen, meghajtja fejét a Médiatanács döntése előtt és a megszüntetett rádiók és televíziók helyett megadóan sugározni kezd.
 
Már csak egy jó kis szignál kellene neki …. talán ez jó lesz?
 

 

Szólj hozzá!

Címkék: mtv petőfi duna kossuth médiatörvény médiatanács mtva tv.

Én kérek bocsánatot...

2011.07.07. 11:06 Médiajogfigyelő

Szóvivőnek lenni komoly és felelősségteljes feladat. Úgy kell képviselnie egy adott szervezet álláspontját, hogy közben a személyes érzelmeit visszafogja, saját véleményt nem nyilvánít, közérthetően, mégis hűen közvetíti az általa a nyilvánosság előtt megjelenített intézmény üzenetét. 
 
Cserháti Ágnes, az MTVA szóvivője ma eléggé közérthető volt ugyan, de hogy mennyire volt hű megbízói álláspontjához, az legalábbis kérdéses. A következő nyilatkozatot adta ki ugyanis az MTI-nek:
 
„Az index.hu 2011. július 6-án 16:32-kor megjelent posztjában azt állította, hogy az MTVA egy munkavállalóját úgy "rúgták ki", hogy miközben közöltek vele, hogy munkájára nem számítanak, a gyermeke az ölében ült. Az MTVA – miután az összes, a csoportos létszámleépítés előzetes értesítéseinek átadásában közreműködő kollegáját megkérdezte arról, hogy történt-e ilyen eset – a fenti állítást határozottan visszautasítja: ilyen nem történt!
A súlyos vád tehát teljességgel megalapozatlan, és az index.hu azt ellenőrizetlenül és az MTVA megkérdezése nélkül, teljes lelki nyugalommal közzétette. Nem ez volt az index.hu egyetlen tévedése tegnap, a Petőfi adó "automatára" állítása ügyében is hülyeségeket írtak.
Amennyiben az index.hu nem kér elnézést a súlyos vád közzététele miatt és elnézés kérését ezen közleményünk közzétételével egyidőben nem posztolja be a cikkébe vagy külön cikkben nem teszi közzé, bírósági útra tereljük az ügyet. Köszönjük, hogy az index.hu érdemben foglalkozik a közmédiával, biztatjuk erre nézvést a jövőre is, de az ostobaságnak és a szenzációhajhászásnak is van egy határa....”
 
Lássuk tehát, hogy a szóvivő a közpénzből fenntartott intézménynek milyen üzeneteit közvetítette az adott ügyben:
  •  Munkavállalókat rúgunk ki ugyan, de ilyen alkalmakkor nincs gyerek az ölükben. Minden ezzel ellentétes állítás súlyos vádnak minősül (nem tisztázott, hogy ügyész emelte-e, de vád).
  • Az index.hu-nak teljes a lelki nyugalma, miközben súlyosan vádol.
  • Az index.hu itt és most átlépte az ostobaság és szenzációhajhászás határait (nyilván útlevél nélkül, tehát tiltottan, de ez utóbbi csak feltételezés részemről, úgyhogy ellenkező bizonyítása esetén hajlandó vagyok akár helyre is igazítani…)
  • Mi azt is megengedhetjük magunknak, hogy lehülyézzük a sajtót.
Beidézhetném ide az index.hu inkriminált cikkét vagy a helyreigazítását, de helytakarékoskodás okán inkább csak linkelem. A lényeg ugyanis nem az, hogy az index.hu hülyeségeket írt-e (teljes lelki nyugalommal vagy nyugtalanul tépelődve), és az sem, hogy éppen feszegeti-e vagy már át is lépte az ostobaság és szenzációhajhászás határait.
A lényeg az, hogy egy közpénzekből fenntartott intézmény szóvivője nem engedheti meg magának, hogy szimpla tény-helyreigazítás ürügyén (ült-e gyerek a kirúgott ölében vagy nem) dehonesztáló kifejezésekkel illessen egy sajtóorgánumot.
 
Egy esetben megengedheti mégis: ha ilyen értelmű írásos utasítása van az illető közpénzekből fenntartott intézmény vezetőjétől. Ha ilyen nincs neki – talán valakinek őt is a helyére kellene igazítani….
 
Ha van írásos utasítása - én kérek bocsánatot....

 

2 komment

Címkék: index szóvivő helyreigazítás

"Annamari reloaded" – vagy vicc nélkül: mégis lesz hatósági egyensúly?

2011.07.05. 14:49 Médiajogfigyelő

Azt gondolhatnánk, hogy egy kétharmados kormánytöbbség képes arra, hogy időben eldöntse, mit akar, annak megfelelő törvényjavaslatot adjon be, és azt gyakorlatilag változatlanul fogadja el az Országgyűlésben. Ez a feltételezés azonban nagyon egysíkú: nem veszi figyelembe, hogy a szövegszerkesztő mellett emberek ülnek, akik tévedhetnek, és azt sem, hogy a törvényjavaslattal érintett érdekkörök nyomban megmozdulnak, ha valamilyen veszélyt szimatolnak (mondjuk csökkenteni akarják a hatáskörüket). 

Egy évvel ezelőtt az elsöprő kormánypárti győzelmet követő sokkhatást kihasználva valóban úgy mentek át a Parlamenten a javaslatok, mint kés a vajon. Az emberi tényező persze már akkor is működött – ezt úgy hidalták át, hogy a téves szövegű javaslatot visszavonták, és helyette inkább benyújtottak egy korrigált újat. Ez az idő azonban már rég elmúlt. Élnek és burjánzanak a frissen elfogadott törvényt módosító törvények, a módosító, kapcsolódó módosító, zárószavazás előtti módosító javaslatok. A törvények szövete már jó hosszú ideje inkább jól-rosszul összeállított patchwork-re hasonlít. Egyszer majd írok egy jó hosszú elemzést a médiatörvények kodifikációs hányattatásairól, de most erre lusta vagyok:))) Inkább egy egészen friss példa bemutatásával keresztül teszem világossá: a csapatok ismét (mindig) harcban állnak, és néha váratlan (?) helyről is segítséget kapnak.

Történt, hogy Rogán Antal az alig fél éve elfogadott új médiatörvény negyedszeri (!) módosítására is sort kívánt keríteni. Most végre jól előkészített szöveg volt a kezében – egyszerűen lenyúlta a Nemzeti Fejlesztési Miniszter honlapján társadalmi egyeztetésre kihelyezett tervezetet, jól kibővítette, majd benyújtotta azt a saját nevében.

Ez a tervezet tartalmazott egy „technikai”-nak nevezett módosítást: kihagyta volna a médiatörvényből a Médiatanácsnak a kiegyensúlyozott tájékoztatás felügyeletére vonatkozó hatáskörének előírását.

A módosítás egyébként tényleg technikai lett volna: hiszen a médiatörvény egy másik helyen arról szól, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének megsértését egyedi ügyben csak kérelemre lehet vizsgálni, hatósági eljárás emiatt hivatalból nem indítható, ergo nincs értelme (sőt, félrevezető lehet) azt a felügyeleti jogkörben is benntartani.

Először a Jobbik ébredt Novák Előd személyében, majd a Gazdasági és informatikai bizottság: hohó, ezentúl majd nem lehetne a Médiatanácsnak felügyeleti jogkörben vegzálni a médiaszolgáltatókat a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének megsértése miatt? Legott be is nyújtották a módosító javaslataikat: vissza az egész! Annamari reloaded!

És ezeket a módosító javaslatokat tegnap éjjel 22 óra 37 perckor félálomban meg is szavazta a kormánytöbbség – valamint a Jobbik és az LMP.

Ezek után Annamari a Médiatanács mit tehet? Széttárja karjait – és betartja a törvényt. Egyedi kiegyensúlyozottsági ügyben csak kérelemre jár el, ám felügyeleti jogkörben lefolytatja a vizsgálatokat és akár több tízmilliókra lazán megbírságolja a rádiókat vagy a tévéket, ha szerinte a vizsgált időszakban nem voltak eléggé kiegyensúlyozottak.

Ne csodálkozzunk rajta, ha közben csöndesen elmosolyodik.

2 komment

Címkék: tájékoztatás médiatörvény kiegyensúlyozott médiatanács

Karola a jogforrási hierarchiában

2011.07.03. 14:19 Médiajogfigyelő

Miközben lázasan zajlik a netes újságíróközönség megnyugtatása, újabb és újabb kétségek merülnek fel a kommentelések jogi természetét illetően.

Tegnapelőtt Kiricsi Karola, a Médiatanács szóvivője érezte feladatának, hogy beépüljön a magyar jogforrási rendszerbe, amikor szóvivői jogértelmezés keretében kifejtette, hogy "nem tartoznak például a blogok, a fórumozás és a kommentek a médiatörvény hatálya alá, mert a médiatörvény a médiaszolgáltatásokra és a sajtótermékekre vonatkoznak - és az említettek nem tartoznak ezen kategóriákba." 

Ugyanaznap a Médiatanács blogja sem megerősíteni, sem megcáfolni nem kívánta a szóvivőt, a kommentekről szólva nemes egyszerűséggel csak azt jegyezte meg, hogy "ahogyan eddig, ezután is a szolgáltató dönti el, hogy hozzá lehet-e szólni cikkeihez, vagy nem".

Ma Koltay András, a Médiatanács egyik - valóban tanult - tagja érezte kötelességének, hogy a Magyar Közlöny helyett az azt hamarosan úgyis felváltó MTI nyilatkozat útján történő jogértelmezés  formájában egészítse ki a médiatörvényt. Szerinte "a komment még akkor sem tekinthető szerkesztett tartalomnak, ha moderálják azt, hiszen nem a szerkesztő döntésén múlik, hogy mi kerül ki az internetes oldalra."

Hoppá! ez kicsit átértelmezi az elmúlt napok kiadói döntéseinek következményeit. A Velvet női szimattal jól döntött: no komment, menjetek a közösségi oldalunkra. Ez persze egy csomó elmaradt kattintásban jelenkezik majd a havi bevételek rovatban, de legalább nem molesztálják egyelőre. Ellenben mindazok az internetes sajtótermékek, amelyek fölös óvatosságból a kommentek előzetes moderálása mellett döntöttek, önként tették torkukra a kést. Ellentétben azokkal a felelőtlenül (vagy óvatosságból) kivárásra játszók lapokkal szemben, amelyek oldalain moderálatlanul (vagy legfeljebb utólag moderálva) folyik a komment.

A Koltay-féle jogértelmezésben (ún. tagi jogforrás) ugyanis a kommentek előzetes moderálása igenis szerkesztésnek minősül. Ami előzetes moderálás után kikerül a lapra, az szerkesztett tartalom, tehát ebben az értelmezésben a kiadó felel érte.

Egyetértünk ezzel az értelmezéssel? Vagy válasszuk inkább a szóvivői jogforrást, vagyis a Kiricsi-féle változatot, amely szerint: ha moderálták előzetesen, ha nem, kommentezni nem kell félni (jó lesz ha a Médiatanács is úgy gondolja)? Honnan tudjuk, hol áll a szóvivő a jogforrási hierarchiában a bloghoz vagy a Médiatanács tagjához képest?

Ha valamilyen atavisztikus vágytól hajtva mégis úgy gondolnák az illetékesek, hogy talán mégsem szóvivői, blogi vagy tagi jogforrásokra kellene támaszkodni az ügyben, javaslom, hogy az eheti rendes médiatörvény-módosítás során bizottsági módosító javaslat formájában ugyan egészítsék már ki a médiatörvényt a kommentekre vonatkozó pontos értelmezéssel.

Vagy legalább tegyék bele a médiatörvénybe Karolát, mint jogforrást!

 

12 komment

Címkék: komment szóvivő moderálás médiatanács jogforrás

No comment - avagy hol ér véget az újság és hol kezdődik az olvasó?

2011.07.01. 14:07 Médiajogfigyelő

Az új médiatörvények - mint ahogyan blogtársunk, a napi fix-ben megemlékezett róla - nem tartalmazzák az "újságíró" kifejezést. Hiba. Még nagyobb hiba azonban, hogy az "internetes újság" és a "hírportál" fogalmát sem határozzák meg, holott regisztrációs kötelezettséget előírva a törvény hatálya alá vonják az internetes újságokat és hírportálokat. Nincs meghatározva tehát az sem, hogy az internetes újság fogalmába beletartoznak-e vagy sem az olvasói kommentek.

Tegnapig lehetett regisztrálni a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál a médiatörvény hatálybalépésekor már működő internetes újságoknak és hírportáloknak.

A mai naptól kezdve aztán elszabadult a pokol. Először a Velvet jelentette be, hogy ma hajnalban bealkonyult a kommenteknek, gyorsan átmentve a lehetőséget egy közösségi oldalra, majd a delmagyar.hu gondolta újra moderálási elveit. Aztán eljött a vég. Az öncenzúra önmarcangoló hullámai átcsaptak a határokon, és a dunaszerdahelyi parameter.sk is elesett.

Ez utóbbit végképp nem értem. Ők sem tudják, hol végződik az újság, és hol kezdődik az olvasó? Vagy csak ránéztek a naptárra, és látták, hogy Annamária napja van?

2 komment

Címkék: újság komment hírportál internetes médiatörvény önzenzúra