Egy korábbi bejegyzésemben igencsak szkeptikusnak bizonyultam a bíróságok józan eszét illetően, amikor azt tételeztem fel, hogy lesz olyan bíró, aki az üres hátlapok aláírását is megköveteli a pályázati anyagban. Ez nem volt szép tőlem, ezért ezennel megkövetem a Fővárosi Ítélőtáblát. Volt bíróként magam is tudhattam volna, hogy ha valamit nem tudunk átugrani, célszerű azt megkerülni.
Az előző rész tartalmából:
A Klubrádió pályázatot nyújtott be a budapesti 95,3 MHz-es frekvenciára. A Médiatanács az Autórádiót hozta ki nyertesnek a nála egy ponttal kevesebbet elérő Klubrádióval szemben. A Klubrádió bírósághoz fordult, sikerrel: a bíróság formai okokból az Autórádiót kizárta a pályázatból, és az ügyet visszaadta a Médiatanácsnak azzal, hogy hirdessen új pályázati nyertest. A Médiatanács ezt követően alaki okokból a Klubrádiót is kizárta a pályázatból, mert annak képviselője nem írta alá az egyoldalasan nyomtatott pályázati anyag lapjainak be nem számozott, üres hátoldalait, holott a pályázati kiírásban az volt, hogy minden oldalt alá kell írni. A Médiatanács ezen végzését a bíróság megsemmisítette, mert jogszabálysértően, nem megfelelő formában hozta meg azt (ugyanis az eljárás ezen szakaszában már csak a pályázati eljárást lezáró döntésben lehet korábbi alaki érvénytelenségre hivatkozva valakit kizárni). A Médiatanács ezt követően meg is hozta az újbóli, immár eljárást lezáró döntését, amelyben ugyanazon okból - miszerint az üres hátoldalak nincsenek aláírva - ismét, most már szép szabályosan kizárta a Klubrádiót, valamint vele együtt az összes többi pályázót is, hiszen senki sem írta alá a hátoldalakat. A túlélésért küzdő Klubrádió persze megtámadta ezt a döntést is.
Lélegzetvisszafojtva vártuk, hogy „van-e olyan bíróság, amelyik elfogadja ezt a baromságot az érvelést, egy mozdulattal megkérdőjelezve a lezajlott és folyamatban lévő pályázati eljárások, magánokiratok, esetenként közokiratok érvényességét, valamint a józan észt” (narcisztikus idézet korábbi posztunkból).
Az élet persze tarkább, mint gondolnánk, és a bíróságok bölcsebbek, mint politikai kurzuslovagok azt elvárnák tőlük.
A bíróság mai végzése hatályon kívül helyezte a Médiatanács döntését, ugyanakkor nem foglalt továbbra sem állást abban a kérdésben, hogy hol húzódik a hülyeség határa kell aláírni a pályázati anyagokat, ha minden oldalon kötelező (valahol egy mértani vénával megáldott vicces kommentelő felhívta rá a figyelmet, hogy a lap éle is oldalnak számít).
A bíróság ma azt mondta ki, hogy amikor a Méditanács először lefolytatta a pályázati eljárást, befogadta és mindvégig alakilag érvényesnek tekintette a Klubrádió pályázatát, ezért a megismételt eljárásban már nem kérdőjelezheti meg azt, ergo nem zárhatja ki a pályázati eljárásból.
A rossz hír az, hogy továbbra is kételyek közt éljük életünket, és komolyan fontolgatjuk a hivatalos papírok élének az aláírását is a feltétlen érvényesség érdekében.
A jó hír az, hogy úgy tűnik, a Klubrádió végre révbe ér. Ezek után tényleg nem nagyon van más lehetősége a Médiatanácsnak, mint győztesként neki ítélni a frekvenciát.
Ne becsüljük alá azonban a Médiatanács kreativitását: nem kizárt, hogy ismét küldenek egy levelet a Klubrádiónak, hogy a médiatörvény szerint van százvalahány napjuk az új eljárás lefolytatására, tessék addig szépen türelemmel várni, hátha azalatt megint kitalálnak valamit. Meg aztán olyant is láttunk már, hogy véletlenül megmódosul a törvény.
Innen üzenem a Médiatanácsnak: nem érdemes. A kár már most is több, mint a haszon.
