Azt gondolhatnánk, hogy egy kétharmados kormánytöbbség képes arra, hogy időben eldöntse, mit akar, annak megfelelő törvényjavaslatot adjon be, és azt gyakorlatilag változatlanul fogadja el az Országgyűlésben. Ez a feltételezés azonban nagyon egysíkú: nem veszi figyelembe, hogy a szövegszerkesztő mellett emberek ülnek, akik tévedhetnek, és azt sem, hogy a törvényjavaslattal érintett érdekkörök nyomban megmozdulnak, ha valamilyen veszélyt szimatolnak (mondjuk csökkenteni akarják a hatáskörüket).
Egy évvel ezelőtt az elsöprő kormánypárti győzelmet követő sokkhatást kihasználva valóban úgy mentek át a Parlamenten a javaslatok, mint kés a vajon. Az emberi tényező persze már akkor is működött – ezt úgy hidalták át, hogy a téves szövegű javaslatot visszavonták, és helyette inkább benyújtottak egy korrigált újat. Ez az idő azonban már rég elmúlt. Élnek és burjánzanak a frissen elfogadott törvényt módosító törvények, a módosító, kapcsolódó módosító, zárószavazás előtti módosító javaslatok. A törvények szövete már jó hosszú ideje inkább jól-rosszul összeállított patchwork-re hasonlít. Egyszer majd írok egy jó hosszú elemzést a médiatörvények kodifikációs hányattatásairól, de most erre lusta vagyok:))) Inkább egy egészen friss példa bemutatásával keresztül teszem világossá: a csapatok ismét (mindig) harcban állnak, és néha váratlan (?) helyről is segítséget kapnak.
Történt, hogy Rogán Antal az alig fél éve elfogadott új médiatörvény negyedszeri (!) módosítására is sort kívánt keríteni. Most végre jól előkészített szöveg volt a kezében – egyszerűen lenyúlta a Nemzeti Fejlesztési Miniszter honlapján társadalmi egyeztetésre kihelyezett tervezetet, jól kibővítette, majd benyújtotta azt a saját nevében.
Ez a tervezet tartalmazott egy „technikai”-nak nevezett módosítást: kihagyta volna a médiatörvényből a Médiatanácsnak a kiegyensúlyozott tájékoztatás felügyeletére vonatkozó hatáskörének előírását.
A módosítás egyébként tényleg technikai lett volna: hiszen a médiatörvény egy másik helyen arról szól, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének megsértését egyedi ügyben csak kérelemre lehet vizsgálni, hatósági eljárás emiatt hivatalból nem indítható, ergo nincs értelme (sőt, félrevezető lehet) azt a felügyeleti jogkörben is benntartani.
Először a Jobbik ébredt Novák Előd személyében, majd a Gazdasági és informatikai bizottság: hohó, ezentúl majd nem lehetne a Médiatanácsnak felügyeleti jogkörben vegzálni a médiaszolgáltatókat a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének megsértése miatt? Legott be is nyújtották a módosító javaslataikat: vissza az egész! Annamari reloaded!
És ezeket a módosító javaslatokat tegnap éjjel 22 óra 37 perckor félálomban meg is szavazta a kormánytöbbség – valamint a Jobbik és az LMP.
Ezek után Annamari a Médiatanács mit tehet? Széttárja karjait – és betartja a törvényt. Egyedi kiegyensúlyozottsági ügyben csak kérelemre jár el, ám felügyeleti jogkörben lefolytatja a vizsgálatokat és akár több tízmilliókra lazán megbírságolja a rádiókat vagy a tévéket, ha szerinte a vizsgált időszakban nem voltak eléggé kiegyensúlyozottak.
Ne csodálkozzunk rajta, ha közben csöndesen elmosolyodik.