A napokban elfogadott, az Országgyűlésről szóló, eddig még ki nem hirdetett törvény meglehetősen érdekes helyzetet teremt a parlamenti ülések közvetítésével kapcsolatban.
Ez a törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegtájékoztatásról szóló 2011. évi CLXXXV. törvény (Mttv) szabályai közül átemeli a parlamenti ülések kizárólagos zártláncú televíziós közvetítését előíró szabályokat, egyben ki is egészíti azokat további rendelkezésekkel.
Mint ahogyan arra korábban már a TASZ is rámutatott, az országgyűlési ülések kizárólagos zártláncú közvetítése következtében gyengül a média ellenőrzési lehetősége az állam felett, s mivel az Országgyűlés tevékenységéről csak korlátozottan közvetít információt a nyilvánosság felé, a zártláncú közvetítés erodálja az állam demokratikus működését.
A helyzet azonban még ennél is súlyosabb. Nincs ugyanis semmiféle törvényi garancia arra, hogy a kizárólagos közvetítő pártatlanul, kiegyensúlyozottan, pontosan és tényszerűen tájékoztasson, holott ezek a követelmények egy monopolhelyzetben lévő tájékoztató számára alapvetőek lennének.
Ne tévesszen meg minket az, hogy az Országgyűlésről szóló törvény hasonló tartalmi, sőt – eléggé meglepő módon – képi szakmai (!) követelményeket is megfogalmaz az ülést közvetítő számára. Ezek a következők, szó szerint idézve:
„Az Országgyűlés ülése és az országgyűlési bizottsági ülések képi közvetítésének célja a nézők pártatlan, kiegyensúlyozott, pontos és tényszerű tájékoztatása az Országgyűlés tevékenységéről. A televíziós közvetítés az Országgyűlés tevékenységével összhangban a tényleges történésekre és az országgyűlési munkára – így különösen az ülést vezető elnökre, a mindenkori felszólalóra, a szavazási eredmények bemutatására, az ülésterem egészére, illetve az ülésteremben zajló egyéb eseményekre – irányul. A képszerkesztés objektívan és tárgyilagosan igazodik az ülés menetéhez.”
Ez a szöveg ugyanis legjobb esetben is csak jámbor óhaj marad. A zártláncú és kizárólagos közvetítőnek ugyanis nem kell számolnia retorziókkal a fenti előírások megsértése esetére.
Nincs ugyanis olyan szerv, amely ezeket számon kérhetné rajta.
A házelnök legfeljebb csak tréfás kedvű online újságírókkal szemben járhatna el, de az új szabályok értelmében velük szemben is kizárólag csak akkor, ha nem az általa kijelölt helyen veszik fel a videójukat. Nincs a házelnöknek hatásköre – megjegyzem, nagyon helyesen – a zártláncú televíziós közvetítővel szemben eljárni.
Ugyanakkor azonban a médiarendszer megfelelő működését, a sajtószabadság érvényesülésének ellenőrzését és biztosítását ellátni hivatott Médiatanács sem járhat el a zártláncú közvetítővel szemben az Országgyűlésről szóló törvényben írt követelmények megszegése miatt. Az Országgyűlésről szóló törvény ugyanis az Mttv. 203.§ 39. pontja szerint nem minősül médiaigazgatásra vonatkozó szabálynak, a Médiatanácsnak pedig csak ilyen szabály megsértése esetén van hatásköre. Nincs is értelme hozzá fordulni panasszal, ha valaki esetleg pártosnak látná a közvetítést.
A parlamenti zártláncú televíziós közvetítő tehát lényegében mentelmi jogot élvez a törvényi előírások alól. A mentelmi joga erősebb, mint a képviselőké: azt még csak fel sem lehet függeszteni.
Nem is merek belegondolni abba a zárt lánc(olat)ba, amely mindezt lehetővé teszi a mai Magyarországon.