– Ki az a Szalai Annamária?– kérdezte fáradtan Thomas O. Melia, de ez részéről költői kérdés volt, hiszen nagyon jól tudta rá a választ. Az amerikai külügyi helyettes államtitkár ugyanis – cseppet sem meglepően – eléggé tájékozott a magyar médiarendszer szereplőit illetően.
– De miért is írt nekem levelet a magyar médiaszabályozásról? – ez már valódi kérdés volt. Tény, hogy korábban kellemetlen szavakkal illette a magyar médiatörvényt a képviselőház külügyi bizottsága előtt, de erre reagálást legfeljebb az arra legilletékesebb, törvényhozásért felelős magyar szervektől várhatott volna. A visszhang – ha nem is a legszokványosabb formában – már meg is érkezett Mr. Deutsch-tól, és ennél többre nem is számított.
– Interesting … – tűnődött, a médiahatóság elnökének levelét olvasva, s mert nem csak az USA külügyi tisztségviselők, de mi magunk is ismerjük az illemet, nem gondoljuk tovább, hogy ez a jelző angolszász vidéken mit takar. Mindenesetre megkérte munkatársait, hogy szerezzék be a levél eredeti magyar szövegét, mert arra már keserves tapasztalatok tanították meg, hogy jelentős eltérések lehetnek a fordításban. Arra azonban ő sem számított, hogy a szabatosan lefordított levél valóságtartalmát is kétségbe kell vonnia.
– Nézzetek utána még egyszer, és fordítsátok le megint a nyavalyás médiatörvényeiket! Az nem lehet, hogy ő maga sem tudja, milyen rendeleteket hozhat! – fakadt ki, de a titkára, aki már réges-régen utánanézett még kétszer, és eleve a lefordított legújabb módosításokkal vetette össze a levelet, szomorúan ingatta a fejét. Nincs tévedés, már megint egy egzotikus ország szokásos sztorija.
– Belefáradtam én már ebbe – motyogta Melia, de azért kötelességtudóan nekiállt, hogy megválaszolja a levelet, ügyelve arra, hogy diplomatikusan fogalmazzon, habár tudta, hogy azt úgysem értik meg a célországban. Vagy csak nem akarják megérteni.
A fenti "képzelt riport" előzményeihez tartozik, hogy Thomas O. Melia, az USA Külügyminisztériumának emberi jogi kérdésekkel is foglalkozó helyettes államtitkára július 26-án az amerikai képviselőház európai és eurázsiai ügyekkel foglalkozó albizottsága előtt aggodalmát fejezte ki többek között amiatt, hogy a magyar kormányzat a médiafelügyeleti hatóság tagjait a kormánypártok jelöltjeivel cserélte fel. Ennél is nyugtalanítóbbnak nevezte, hogy a testületet rendeletalkotási joggal ruházták fel, valamint azzal a joggal, hogy súlyos – 950 000 dollárig terjedő pénzbírságokat szabhat ki. Az eset Deutsch Tamás fideszes EU képviselő ominózus Twitter-bejegyzése ("Ki a fasz az a Thomas Melia? Minek kell naponta adnunk a szarnak egy pofont?" ) kapcsán nagy sajtónyilvánosságot kapott.
A Médiatanács 2011. augusztus 7-i közleménye szerint Szalai Annamária levelet írt Thomas O. Melianak, melyben többek között „rámutat arra, hogy Magyarországon a hatóság elnöke az új médiatörvény felhatalmazása alapján valóban alkothat rendeleteket, de ezek csak a hírközlési ágazat működését érintik. Azaz a hatóság elnökének semmiféle olyan tárgykörben nincs rendeletalkotási joga, amellyel a média szabad működését korlátozhatná.”
Thomas O. Melia tévedett, amikor azt mondta, hogy a médiahatóság (azaz a Médiatanács) jogosult rendeletalkotásra. Nem, rendeletalkotásra nem a Médiatanács, hanem egyedül Szalai Annamária, az NMHH miniszterelnök által kinevezett elnöke jogosult. Szalai Annamária viszont abban téved, hogy kizárólag a „hírközlési ágazat működése terén” hozhatna rendeleteket.
Az augusztus 3–án hatályba lépett médiatörvény-módosítások kibővítették a médiahatóság elnökének rendeletalkotási jogát, mely addig is tartalmazott felhatalmazást rendelet kiadására a média és tömegkommunikációt érintően. Az elnöknek ez a joga valóban nem jelenti a média szabad működésének adminisztratív korlátját – „mindössze” a piszkos anyagiakkal határolhatja be a részt vevők lehetőségeit, mely piszkos anyagiak akár a versenyből is kizárhatják a nem kívánatos szereplőket. Ilyenek a hatóság elnöke által szabadon megállapított frekvencia-díjak, és egyéb – nem csak a rádióval és televízióval, hanem pl. a nyomtatott és internetes sajtóval kapcsolatos – eljárási díjak, a pályázati határidők megállapítása, és a digitális átállást ösztönző-gátoló anyagi forráselosztás, azaz mindazok a szabályok, amelyek lehetővé teszik, hogy a médiahatóság elnöke rendeleti úton (is) befolyásolja a teljes magyar médiapiac működését.
És emiatt előbb-utóbb már nem csak Mr. Melia-nak, hanem azoknak is aggódniuk kellene, akiket ez közvetlenül érint.
A médiahatóság elnökének rendeletalkotási joga a média és tömegkommunikáció területén, amelyet említésre méltónak sem tart:
(Mttv. 206.§)
- a rádiós és televíziós frekvenciadíj mértékének meghatározása,
- a műsorszám kategóriába sorolásával és a közlemények besorolásával kapcsolatos hatósági eljárás igazgatási szolgáltatási díjának meghatározása,
- a Hatóság és a Médiatanács eljárásainak díjai megfizetésének módja és feltételei, valamint a díjak mértéke és a díjképzés szabályai meghatározása,
(Dtv. 53.§)
- a digitális rádió- és televízió-médiaszolgáltatások vételére alkalmas készülékek együttműködő képessége érdekében szükséges intézkedések részletes szabályainak meghatározása,
- a digitális átállás forrásainak részletes felhasználási szabályainak kidolgozása (az államháztartásért felelős miniszter véleményezését követően)
- az analóg földfelszíni műsorterjesztés célját szolgáló frekvenciahasználat díjából a digitális átállás forrásaként felhasználható mérték meghatározása (az államháztartásért felelős miniszter véleményezését követően)
- az analóg földfelszíni műsorterjesztés célját szolgáló frekvenciahasználat díjából a digitális átállás forrásaként felhasználható mérték meghatározása (az államháztartásért felelős miniszter véleményezését követően)
- az analóg földfelszíni műsorterjesztés célját szolgáló frekvenciahasználat díjából a digitális átállás forrásaként felhasználható mérték meghatározása (az államháztartásért felelős miniszter véleményezését követően)
- a közszolgálati médiaszolgáltatások analóg műsorszórásának leállítására vonatkozó részletes szabályok kidolgozása
- az analóg és digitális televíziós vételre alkalmas vevőkészülékek forgalomba hozatala műszaki feltételeinek és digitális műsorok vételére való alkalmasságának, az alkalmasság megjelölésének részletes szabályainak meghatározása
- a digitális vevődekóderek állami támogatására vonatkozó szabályok kidolgozása (az államháztartásért felelős miniszter véleményezését követően), a közszolgálati médiaszolgáltatások digitális vételének biztosítása érdekében.
